9-re terveztük az indulást és össze is jött volna, ha a hátsó belső azt nem képzeli magáról, hogy ő bizony osztódni fog... a kettéválásig el is jutott, de reprodukálni már nem bírta magát. Bélabá reggel jött és közölte hiába fújja kompresszorral, ami bemegy az rögtön ki is jön (hányszor voltam így másnap...). Kiszedtük és röhej volt, mert így szétnyílni belsőt még nem láttam (hozzáteszem senki se)... made in malaysia.
Kocsiba be, ablakot le, nagy király a hangerő... vagyis irány belsőt venni. Vissza, kis szerelés és már útra készen is álltunk.
Azért szeretek trophy-zni, mert egyszerűen mindig történik valami.. odafelé a gázkar "akadt ki", a 4. fokozat nem bírta a 80-at. Folyamatos tanulás az egész. Mit, hogyan, miért - Bélabá magyaráz, én, a hülyegyerek (mert az vagyok, ehhez az NDK-s technikához), figyelek és próbálom magamba szívni a tudást. Azért szerencsésen megérkeztünk Tokajba (Black Dragon által fémjelzett motoros találkozóra), de néhány elismerő szó után röppentünk is Bodrokkeresztúr irányába a Magyar Motorok Múzeumába.
Meglepődve konstatáltam, hogy ingyenes a beugró, így jócskán adakoztunk a becsületkassszába. Nagyobb kiállítási térre számítottam, de tudom, hogy amíg milliárdok mennek el minden szarra, arra nincs pénz, hogy ezt a kis örökséget, neki méltó környezetben kiállíthassák... le kalappal az üzemeltetőknek, nem rajtuk múlik. A múzeum és fényképezkedés után irány vissza Tokaj, ahol a méltán híres lángososnál, betúrtunk egy lángost, majd ledöglöttünk a Tiszaparton.
Tokaj persze tele volt motorosokkal a találkozó miatt. Megnéztük a felvonulást, csináltam videjót is, lásd alább.
Vettünk bort (ha már ott voltunk) és röpp haza... visszaúton egy vicces benzinkifogyás pont egy benzinkút előtt, már szinte szokásos vicces-trophy-s cucc volt.
